Majdnem kimaradt: recept a bejegyzés végén!
Nyúlözön helyett most inkább a madarkához támadt kedvem. Tény, hogy sokat bolyongok a neten, és rengeteg csodálatos munkát látok. Sokszor olyan fantasztikus ötleteket találok, amiröl úgy érzem, ezt nekem is meg kell csinálnom! ( de legalábbis megpróbálom...)
Talán azt is mondhatnám, nekem megcsinálni könnyebb, mint kitalálni. Ezt a kis sütit a minap láttam meg
itt , és azonnal nekiláttam megcsinálni.
A fészek ott piritott kókuszból készült, de nekem ( most már mondhatom :szerencsére) nem volt ilyen nagyobb szálú, kicsit durvábbra reszelt kókusz reszelékem. Ezért csokidarával helyettesítettem, amiböl kétféle volt itthon ( már megint: szerencsére!), így sokkal szebb lett a fészek.
A kis kék madárkák eredeti tervem szerint csak írókával készültek volna, zsirpapírra, de annyi idöm már nem lett volna, hogy hagyjam alaposan kiszáradni öket. Ugyanis ha legalább egy hétig békén hagyjuk a kis motívumokat, jó keményre száradnak, és nem törnek olyan könnyen.
Így jó vékonyra nyújtott tésztából elkészítettem a madárkákat is, és azokat díszítettem cukormázzal.
A kis tojások nem mások, mint a híres "Jelly Bean", amit kimérve (is) lehet kapni, mindenféle színben és ízben. Persze tartalékoltam sima Haribo cukortojást is, ami ugyanúgy megfelel a célnak.
Ezek a kis pillangók pedig "csak úgy " készültek. Már nagyon sok kekszen láttam ilyen kis masnit, igazi szalagból. Régóta töröm a fejem, illik-e textilt használni a tortákon és sütiken? Mert persze mennyivel gyorsabb és egyszerübb szaténszalaggal átkötni egy tortát fondant masni helyett. Ráadásul még szép is lesz. Ugyanez igaz a cukorvirágokra is. Az élö virággal díszített torta is olyan szép, mint a cukorvirággal díszitett, ám ugye az élövirágos - szaténszalagos töredék idö alatt készül el...Hm. Szóval , melyik az igazi?
Én most a kekszek esetében megszavaztam a kis szaténmasnit, amit apró kis cukormáz pontocskával ragasztottam fel. Nagyon jól rögzíti, de mégis evés elött könnyedén levehetjük a kekszröl...
A madárfészek ötletéért köszönet a Sweetsugarbelle.com nevü blognak. Érdemes itt nézelödni, sok okos tanácsot olvashattok!
Ez recept bizony ösrégi, de a mai napig nagy kedvenc, vidéki lakodalmak elmaradhatatlan szereplöje. Szerintem korlátlan ideig eláll- bár ennyi ideje soha nem marad. Én már kb. 20 éve sütöm (hü, ez rosszul hangzik...és nem egy éves korom óta sütök! -sajnos) , a lapokra esett Péter Jánosné szakácskönyvem "saját receptjeim" rovatába véstem be.
Köszönet a receptért Szabóné Rozi néni aranykezü sütöasszony rokonomnak!
Íme:
Hozzávalók:
600 g liszt
200 g zsír! ( lehet margarin is, akkor 250 g, de zsírral még omlósabb lesz)
200 g kristály cukor
1 sütöpor
1 citrom héja, leve
1 egész tojás
3 tojás sárgája
kevés tejföl az összegyúráshoz
a díszítéshez:
durvára darabolt dió
kristálycukor
tojásfehérje
baracklekvár
A hozzávalókat összemorzsoljuk, majd a tejföllel összegyúrjuk. Érdemes akár elözö este megcsinálni, hogy legalább fél napot pihenjen a tészta. Hidegen könnyebb is vele dolgozni.
Jól belisztezett deszkán, jól belisztezett sodrófával ízlés szerinti vastagságúra kinyújtjuk ( ha kettöt-kettöt összeragasztunk, ahogyan az eredetiverzió szól) kb 3 mm vastagra és tetszöleges formákkal kiszúrjuk.
Durvára darabolt diót kristálycukorral összekeverünk egy tányérban, és a sütik felét tojásfehérjével megkenjük, majd a tojásfehérjés felével a diós cukorba mártjuk. ezek lesznek a felsö darabok majd.
190 fokos sütöben addig sütjük, míg egy kis színt kap ( így sokkal finomabb lesz az íze, mintha nagyon világosan-de már megsülve- kivennénk a sütöböl.)
Ha kihült, kettöt - kettöt baracklekvárral összeregasztunk.